Phoenix Ezoterikus Iskola

A fogadalmakra és a reménykedésre Rhonda Byrne, A Titok írónője szerint semmi szükség. Mindössze gondolataink erejével megváltoztathatjuk életünket, és minden a miénk lehet, amire vágyunk.
 

Spirituális őrület

Egész Amerika titok-lázban ég, 2007 spirituális őrületévé választották. Röpke egy év alatt több mint kétmillió DVD, és nem egészen hat hónap alatt majdnem négymillió könyv kelt el belőle. Ezzel a maga műfajában, az önsegítő művek közt az eddigi legnagyobb sikert aratta. Merthogy A Titok nem más, mint egy önsegítő könyv. Csak ügyesebben tálalva, mint a többi. És a nagy titok sem nagy titok, csak az Amerikában előszeretettel hangoztatott pozitív gondolkodás új köntösben. De mindenki bekajálja, Oprah Winfrey is meghívta showjába Byrne-t, és mosolyogva, lelkesen ecsetelte többmillió nézőjének, ő egész életét a vonzás törvénye szerint élte, anélkül, hogy tudott volna róla.
 

A vonzás törvénye

Merthogy az élet Nagy Titka Byrne szerint a vonzás törvénye. Állítása szerint gondolataink mágneses erővel és saját frekvenciával rendelkeznek, melyek az univerzumba kerülve mágnesként vonzzák magukhoz a hasonló rezgésszintű dolgokat. Nekünk nincs más dolgunk, csak kérni, hinni és fogadni. Mert ha kérésünket egész pontosan meghatározzuk, kérésünk abban a szent pillanatban teljesül – feltéve, ha elég erősen hisszük, tényleg megkaptuk, amit kértünk. Valahogy úgy, mint amikor nyugodtan várjuk, hogy megérkezzen a katalógusból rendelt áru. „Lehet, hogy felébredsz, és ott lesz.”
 

Hihetetlen sztorik

Bármily furcsán hangzik, a könyv és a DVD azért ekkora siker, mert a dolog működik. Legalábbis a filmben csupa olyan történet van egy csokorba gyűjtve, amelyben a titoknak köszönhetően valakinek az élete pozitív irányba változik. Például egy asszony azt meséli, mindössze három hónap leforgása alatt kigyógyította magát mellrákjából, mindenféle kemoterápia és sugárkezelés nélkül, csupán azáltal, hogy egészségesnek képzelte magát. Christine Comaford-Lynch meggazdagodott a vonzás törvényének segítségével, mégpedig úgy, hogy feltett a falára egy plakátot, amelyen egy millió dollár volt, és mindig, amikor ránézett, megkérte az univerzumot, hozza el neki az ő saját millió-dolláros ötletét. És hogy, hogy nem, beindította saját vállalkozását,  ma már milliomos. Megint más szerelmet talált a módszerrel, valaki pedig lefogyott a segítségével.
 

A Titok nyitja

A „Kérj! Higyj! Fogadj!” alaplépéseket nem csak ismerni kell, de helyesen is kell alkalmazni. Mert ha rosszul kérünk, épp az ellenkezője történik annak, amit szeretnénk. A vonzás törvényének alkalmazáshoz hatékony módszereket is kínál a szerző.

1. „Az elvárás nagyon erős vonzerővel bír. Mindig azokat a dolgokat várd, amelyeket szeretnél, sohase azokat, amelyeket nem akarsz.”
Ezzel eddig rendben volnánk. Bár az elvárás fájdalmasan összecseng a szülői elvárásokkal, amiket általában nem tudtunk maradéktalanul teljesíteni. De ha saját magunkkal vagy a jövőnkkel szemben támasztunk elvárásokat, biztos másként fognak történni a dolgok.

2. „Nem hozhatsz új dolgokat az életedbe, ha közben nem érzel hálát mindazért, amid már van. Mondj köszönetet mindazért, ami megadatott neked, és ezzel még több jót vonzol be az életedbe.”
Na igen. A hála módszere valóban működik. Ha az utcán megpillantunk egy koldust, hálát adunk a sorsnak, amiért nekünk legalább van munkánk, ha nem is keresünk vele milliókat. Ha a tévében olyan történetet hallunk, ahol valakinek veleszületett rendellenességgel jött a világra a gyermeke, vagy ismerősünk azt meséli, a szomszédról kiderült, rákos, hálát rebegünk, amiért mi és szeretteink többé-kevésbé egészségesek vagyunk.

3. „A vizualizáció folyamata által olyan képeket alkotsz az elmédben, amelyeken boldogan élvezed vágyad beteljesülését. Mindeközben rendkívül erős pozitív gondolatokat és érzéseket hozol létre, mintha a dolog már a tiéd volna. A vonzás törvénye pedig megadja neked mindezt, éppúgy, ahogy elképzelted.”
Kislányként gyakran álmodoztunk arról, hogy összefutunk Brad Pitt-tel az utcán sétálva (mert mondjuk épp Budapesten forgat, amire ugye volt már példa), megakad egymáson a tekintetünk, és onnantól kezdve boldogan élünk együtt a világ végezetéig. Aztán mivel ez a vágyunk nem teljesült, pedig mindent egész világosan láttunk lelki szemeink előtt, új, akár el is érhető vágyaink lettek. Például az a gyönyörű nercbunda a kirakatban, vagy a mesés gyémántgyűrű, egy cuki piros autó, amivel a tengerparton suhanunk...

4. „Esténként, elalvás előtt gondold végig a mögötted álló nap eseményeit. Képzeletben formáld át és játszd újra azokat a pillanatokat, amelyek nem a te akaratod szerint történtek.”
Igen, ezt is nap mint nap gyakoroljuk.

Micsoda üzlet!
Rhonda Byrne könyvét egy vallomással indítja: „Egy évvel ezelőtt életem romokban hevert. Halálra dolgoztam magam, hirtelen elveszítettem az édesapámat, munkahelyi és családi kapcsolataimon zűrzavar uralkodott. Akkor még nem sejtettem, hogy ez az óriási kétségbeesés hozza majd el életem legnagyobb ajándékát. A Nagy Titok tárult fel előttem – az élet Titka.”
A titok egyébiránt nem volt más, mint A gazdagodás tudománya című, 1910-es önsegítő könyv, amit Hailey lánya nyomott Byrne kezébe. Aztán jött a nagy ötlet, pár hónap alatt leforgatta filmjét, megírta könyvét – mindkettő óriási siker lett alig egy év leforgása alatt. Byrne ma a napfényes Kaliforniában él egy gyönyörű, tengerpartra néző házban, limuzinnal jár, és saját bevallása szerint: „Nevetségesen sokat dolgoztam, hogy kijöjjek valahogy. A kapcsolataim sem voltak rendben. Ma azonban minden egyes nap öröm és boldogság a számomra. Minden kapcsolatomban a lehető legmélyebb szeretetet élem át.”
 

Nem csalás, nem ámítás?

A fogyás titka: „Én is hittem abban az általánosan elfogadott vélekedésben, miszerint a túlsúlyt az étkezés okozza. Pedig ez egy nagyon is káros vélekedés. A hízást nem az étel okozza. Jobban mondva, az étel csak akkor okoz hízást, ha te azt gondolod, hízást okoz.”

Az egészség titka: „Mindaddig semmit sem „kaphatsz el”, amíg nem hiszel abban, hogy elkaphatod. Ám ha egyszer elhiszed, gondolataiddal szó szerint meghívod az adott betegséget. Gondolataid révén elérhető számodra a tökéletes egészség, a tökéletes testsúly és az örök fiatalság.”
(Részletek Rhonda Byrne: A Titok című könyvéből)  forrás: nana.hu

Ez a kérdés legtöbbször fel sem merül, pedig nagyon fontos. Mert bizony senkinek sem lehet "lenyomni a torkán" a gyógyítást - illetve lehet, de abban nincs sok köszönet. Mielőtt bármilyen energiaküldésbe vagy távgyógyításba kezdenénk, érdemes feltenni a legfontosabb kérdést : miért?
Azaz:
- Miért akarsz (miért akarok) meggyógyulni?
- Én miért segítek neked? (Miért kérem mások segítségét?)

Látszólag felesleges kérdések, valójában a lényegük a tudatosítás. A mélyebb döntéseket nem a külső tudatosság szintjén hozzuk. A miért? kérdés segít átemelni a mélyebb tudat által meghozott döntést a felszínre. Ha ezt a kérdést őszintén megvizsgáljuk - kulcsszó az őszinteség - kiderülhet, hogy az illető - bár szavaival kinyilvánította a gyógyulás iránti vágyát, valójában valamilyen okból még nem látta elérkezettnek az időt a változásra.
A gyógyulás: változás. Belülről kiinduló változás. Erre pedig nem mindenki hajlandó.

Lehetséges továbbá, hogy az illető azért "ragaszkodik" a betegségéhez, mert ez az állapot számára több előnnyel, mint hátránnyal jár - az is igaz, hogy az ilyen ember valószínűleg mélyen felháborodva utasítaná vissza ezt az állítást.

Az is lehetséges, hogy a betegség állapota olyan tanulási lehetőség az ember számára, amilyen tanulásra az "egészséges" állapot nem ad lehetőséget, és ilyenkor bár a tudatos én mindent megtesz a gyógyítás érdekében, a mélyebb tudatosság rendre keresztülhúzza szándékait. Ezt az állítást is nehéz elfogadni, mert a mélyebb tudatosságban lezajló folyamatok nem látványosak, maga a folyamat alig-alig tettenérhető, így célszerűbb a következmények megvizsgálásából kiindulni. Így tehát ha valaki minden orvoshoz elmegy, minden gyógyító technikát és eljárást, minden gyógyszert kipróbál, állapota mégsem javul, ez azt jelzi, hogy a mélyebb tudatosság állított fel egy tiltó kaput. Ez a blokkolás alapos, őszinte, tudatos önvizsgálattal oldható fel.

És most a másik kérdésről: annak, aki a gyógyító hatást közvetíti (mert soha sem az ember gyógyít, legfeljebb segít valakinek az öngyógyulás folyamatában, és ebből a szempontból mindegy, hogy agysebészről vagy természetgyógyászról van-e szó), különösen etikusan kell eljárnia. Érdemes megvizsgálnia a saját indítékait, hogy valóban az őszinte segítőkészség hajtja-e, vagy "csupán" sikerélményre hajt, tekintve, hogy csekélyke önbecsülése folytán ilyen csodatételekkel kell folytonosan bizonygatnia létjogosultságát önmaga előtt. Nagyon könnyű ugyanis az "én mindenkinek segítek, én jó vagyok" álcájával elrejteni a mélyben meghúzódó önértékelési válságot. Az ego éhezi a fontosság-tudatot, a sikereket - de az ilyen gyógyítás, bármennyire is keresztényinek, önfeláldozónak és erkölcsösnek látszik, valójában cseppet sem önzetlen. Az önzetlennek éppenséggel nem mondható "segítség" másik gyakori példája az "én jobban tudom, mi a jó neked" típusú hozzáállás, amelyet szintén az önfeláldozó jóság takarójával szokás leplezni, illetve ezzel leplezi az illető önmaga előtt. Az efféle segítség mögött legtöbbször ugyancsak az önbecsülés hiánya lapul meg. Mert az önző ember - bármennyire is fura - nem becsüli önmagát, ezért szorul arra, hogy folyamatosan külső tényezőkkel (tárgyi javakkal, érzelmi zsarolással kicsikart "ragaszkodással") erősítse önmagát.

A gyógyító energia közvetítése tehát akkor igazán tiszta, ha semmiféle érdek nem fűződik hozzá, azaz, a gyógyító számára "közömbös", hogy az energia címzettje meggyógyul-e vagy sem. Az ő dolga csupán annyi, hogy elindítsa a folyamatot - esetleg újra és újra - de nem várhatja el a gyógyulást (ezt várja el az illető saját magától!), még kevésbé a hálát. (A magam részéről: ha gyógyító energiát küldök valakinek, elképzelem a gyógyult állapotot, de többet nem foglalkozom a témával - tudom, hogy energia nem vész el.) A Talmud szerint a legmagasabb fokú segítség az, ha az adományozó nem tudja, kihez kerül adománya, és a megajándékozott sem tudja, hogy kinek köszönheti.

Elismerem, hogy ezt megvalósítani nagyon nehéz, jó adag belátást és független gondolkodást igényel.... Mert bizony az energiaközvetítés nem látható, nagyon nehezen tettenérhető, és indítékai gyakran az egóból és nem a mélyebb tudatosságból fakadnak. És bizony, ha a mélyebb tudatosság engedélye nélkül kezdünk bele egy gyógyítási - vagy bármilyen mentális, energetikai - manőverbe, azzal bizony lehet ártani, még az amúgy nagyon etikus és biztosíték-kijelentésekkel kiépített ("sohasem fogod használni tudásodat arra, hogy embertársadnak árts") programozás vagy akár a reiki esetében is. A legritkább esetben szokott valaki szándékosan ártani mentális technikával - mert lehetséges, meg lehet nézni a néprajzi forrásokat: a boszorkányságot, az átkot, a ráböjtölést... - a "jó szándékú" segítséggel való ártás gyakoribb. Ilyenkor lehetséges, hogy az elmulasztott pollenallergia helyébe ekcéma jön, a pattanások helyébe tályog - lehetőleg egy fokkal súlyosabb betegség, hiszen a beteg tanulási feladatát, illetve a kiváltó okot nem oldotta meg.

Összefoglalva tehát: a miért? kérdés őszinte megválaszolása, az önvizsgálat alapvetően fontos, hogy az energetikai interakció tiszta és érdekmentes maradjon.

Nevezhetjük akár alapos gondolat-nagytakarításnak is.

Sámánok, táltosok, révedezők, bűbájosok... Ki gondolná, hogy meséik, hagyományaik behálózzák az egész földet, sőt mesealakjaik – Jung szerint – kollektív tudattalanunk archetípusai.

De kik is azok a sámánok? Felületes tudással rávághatnánk, indián varázslók. Pedig a sámánizmus gyökerei százezer évvel ezelőttre nyúlnak vissza, egészen Ázsiába. De Japánban, Kínában, Tibetben, Észak- és Dél-Amerikában, sőt Ausztráliában és Indonéziában is fellelhetők.    

 A kereszténység előtt a magyar nép hitvilágát is a sámánizmus határozta meg, gondoljunk csak az István a király nagy jelenetére, ahol Deák Bill Gyula  sámán szerepében üdvözli Nap anyát, Föld anyát, Hold anyát.
Diószegi Vilmos néprajzkutató a sámánokat többek között Szibériában kutatta, az ő feljegyzéseiből való az alábbi idézet:

„A jurta közepén szabad tűz ég, füstje a tető nyílásán tódul ki a magasba. Mellette, földre terített, szakadozott nemeztakarón, maga alá húzott lábakkal, idős férfi üldögél. (...) Kölcsönösen megnézzük egymást, miközben kezet fogunk. Ez hát Hadi sámán, aki miatt Hada-ajlba jöttem.
Jellegzetes közép-ázsiai fejforma, gyér, hegyes szakáll, ritkás bajusz, mongolredős szemhéj (vagyis mintha hiányoznék a szem felső héja), és ami feltűnő: nem fekete, hanem szürke szem. Dzsingisz kán családjának híres szürke szeme fürkészi most arcom. Melléje telepszem a megviselt szőnyegre. Szemem végigfut a jurta belsején. A berendezés élesen két részre oszlik. Jobboldalt hosszú, magas deszkaállvány, tele konyhaedényekkel: szokatlan, nyúlánk nyakú üvegflaskák, kínaias csészék. Baloldalt hosszú, keskeny ládák, fémrátétesek vagy festett mintájúak. Az ajtónyílással szemben a már nem ismeretlen, feltűnően keskeny, négylábú dikó, a gazda hálóhelye.
Jól körül se tekinthetek, előkerül egy arhis-üveg meg egy kis fatálka, az ősi burját „pohár”. Gazdánk tölt bele, majd felém nyújtja. De nem önt ki néhány cseppet a földre, és nem is kortyol belé. Úgy látszik, teljesen idegen, a szokásokat nem ismerő – azt tán le is néző – idegennek vél.
Én azonban egy kortynyit a földre löttyintek, csak azután iszom.
Majd kapom az üveget, s mintha gazda volnék, hintek a földre, bele is kortyolok, úgy adom kezébe. Azt is rávágom: Ukti!
Az öregember arcán egy redő meg nem rebben, amíg ezt művelem. De amikor visszakapja a fatálkát, az italból előbb a tűzbe, majd maga mellé a földre önt, végre az egészet felloccsantja a füstnyílás felé. Közben félhangosan érthetetlen szavakat mormol. Nem tart már idegennek, aki előtt titkolni kell az ősi szokásokat, hisz szemem láttára áldoz a tűz, a föld meg a levegő szellemeinek. Lassan belemelegszünk a beszélgetésbe.
Elmondom, hogy a burjátok régi szokásainak megismerése végett jöttem, szeretnék sok mindent lefényképezni, feljegyezni, mert hamarosan mindez elpusztul, hisz a fiatalság ma már csak nevet ezeken. Beszélek Batu kánról, akinek lovasai Magyarországot végignyargalászták, sőt elkérkedek azzal is, hogy nálunk is éltek valamikor sámánok. Itt persze nem azt mondják, sámán, hanem azt, hogy: bő. S az én öreg burjátom igen tudós ábrázattal bólogat ahhoz, hogy az ő bő szavuk a mi nyelvünkben is megmaradt bű alakban, a bű-bájos, bűvös-bájos kifejezésben, amit eredetileg olyanra mondhattak, aki bűvölni-bájolni, varázsolni tudott. (...)
Hajnalban arra riadtam, hogy a vállam rázzák. A sámán állt előttem, jobbjában fejsze. A szemével intett: kövessem. Fényképezőgéppel indultam utána, egy közeli nyírfaliget felé. Mire a felkelő nap sugarai megcsillantak a szomorú nyírfák levelein, ki is vágott egy jó karvastagságú, fehér törzset. Szó nélkül fordultunk vissza. Otthon egy fatönkön kettéhasította, s faragni kezdte. Csattogott fényképezőgépem: megörökítettem a faragás minden mozzanatát. Lassan már kialakult a forma: a pózna végét pata alakúvá faragta. – Hiszen ezt ismerem! Tucatjával fényképeztem a leningrádi múzeumban az ilyen tárgyakat: a burját sámánok „vesszőparipáit”. Ezeken a lóbotokon repül a sámán lelke révülése idején a szellemek birodalmába. Amikor elkészült a két bot, felém nyújtotta:
– Nesze, fiam, neked csináltam...”
 

Ma is vannak „gyakorló” sámánok

A sámán vagy táltos szót mai értelmében arra mondják, aki transzban, vagyis aki megváltozott tudatállapotában, „révülésében” (ez a rév, átkelés szóból származik) is ura tud maradni önmagának. A sámán feladata a jóslás, érintkezés az alsó és felső világgal, a gyógyítás, valamint a közösség szellemi útmutatása, vezetése. A hagyományok, mesék, versek őrzője és tovább adója.
A sámánizmus részben a totemizmusból és az animizmusból ered, melyeknek lényege, hogy minden élőnek és élettelennek lelke van, egy fának ugyanúgy, mint egy virágnak, a virágnak ugyanúgy, mint a sziklának, a hegynek. Illetve, hogy ősükként valamilyen állatot tiszteltek (pl. turulmadár, csodaszarvas, stb.)

Forrás: Szerző: Összeállította: Szerémi Bora